Hosszú évek óta tudom, hogy a kapcsolatom elindult a leejtőn. Éveken át küzdöttem és hazudtam magamnak, hogy minden rendbe jön, megjavul. Számtalan próbálkozás után, mára már biztosan tudom: feladtam.

A párom szerint minden rendben van. Alig múlt harminc éves mégis rendben lévőnek találja, ha hónapok telnek, el mire az ágyban egymás mellett nem csak tévézünk. Mindig is ellentétek voltunk, ő volt a víz én a tűz. Semmiben sem hasonlítunk, mégis hosszú évek óta élünk együtt. A legjobb barátok vagyunk, lelki társak. Kapcsolatunk kezdete óta egyértelmű volt számomra, hogy a kettőnk közti különbségek előbb-utóbb problémákhoz vezetnek. Emberileg a legjobbat hozta ki belőlem ez a kapcsolat, a szeretetet, a békét, az odaadást, a gondoskodást. Nőiességem, vonzerőm, önbizalmam viszont az évek során fokozatosan csökkent. Nehéz feldolgozni, amikor az eddig megszokott szenvedélyes és izgalmas szexuális kapcsolatok után, hirtelen egy olyan kapcsolatba kerülök ahol a másik félt a testiség nem annyira érdekli. Annak ellenére, hogy tudom, nagyon szex centrikus vagyok, hűségesen, saját magamba fojtva vágyaimat megtanultam élni ebben a társas magányban. Ha nagy ritkán összetalálkozunk az ágyban a párommal, mindig rájövök, hogy a minőséggel nincs gond csak a mennyiséggel. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy hatalmas igényem lenne. Téved! Az éves hat alakalom helyett a heti kettő is már boldoggá tenne..:-)

Az is vicces, hogy a párom a lelkem összes bugyrát ismeri, de a nőies oldalamat nem. Nem tudja, hogy mennyire szeretem az orális szexet, hogy az nekem ugyanolyan jó, sőt néha jobb is, mint neki, hiszen képes vagyok elélvezni miközben, csinálom. Nem tudja azt sem, hogy mi a kedvenc pózom. Ő nem ismeri azt a démont, aki bennem van! Mert soha nem volt rá kíváncsi és nem is hozta belőlem elő. Ennek ellenére még mindig együtt vagyunk.

Hogy miért? Ő függ tőlem, olyan szinten szeret, mint még soha senki. Máig meglep a ragaszkodásával, a szeretetével. Tisztelem és becsülöm őt, mert egy csodálatos ember! Én kapcsolatfüggő vagyok ő meg társfüggő. A kettő között a legnagyobb különbség, addig, amíg én a magánytól félek ő a társától, vagyis tőlem függ. A kapcsolatunk kiegyensúlyozott, hiszen vele nem lehet veszekedni, de még vitatkozni sem. Ő az, aki a saját hibáimért is képes bocsánatot kérni. Aki felkel hajnalban, ha beteg vagyok, hogy megmérje a lázam, hogy teát főzzön. Hihetetlen szeretettel és odaadással van irántam még mindig! Az első falak akkor kezdek megrepedezni a kapcsolatunkban, amikor kiderült, hogy vele sehová nem mehetek el. Nagyon otthonülős típus, sehová nem szeret járni. Nincsenek barátai, csak a munkája és én létezek. Utazni nem szeret, a világra nem kíváncsi. Én teljesen az ellentéte vagyok. Imádok társaságban lenni, kicsit lazulni, utazni, kalandozni.

Ezt is megszoktam, hogy nyolc év alatt, egyszer voltunk kettesben valahol két napot idén szeptemberben. Addig mindig egyedül jártam a világot.

Nem tudom elmondani milyen érzés úgy nyaralni, hogy a szemben lévő asztalnál a barátnőm és a barátja szerelmesen andalognak én, meg mint egy szingli szürcsölöm a sörömet.

Bárhová mentem mindig nélküle tettem. Tisztelem, hogy szabadon enged, de ez a szabadság átok és fojtogat. Amikor végre sok-sok év után kettesben voltunk egy wellness hétvégén, az is inkább szinglis volt. Addig, amíg a wellness részlegben ittam a koktélomat és néztem a vidám szerelmes párokat, ő fent a szobánkban tévét nézett. Este, amikor gyönyörködhettünk volna a full dunai panorámában és vágyaim szerint egymásnak eshettünk volna az erkélyen, ő közölte hideg van és ismét a szobában landolt. Soha sem felejtem el azt érzést, markoltam a poharat a kezemben és nagyon magányosnak éreztem magam. Akkora már olyan repedések keletkeztek bennem, hogy már tudtam, a kapcsolatom menthetetlen. Nem tudok úgy élni, hogy szeretve vagyok, de nem vagyok boldog. Annyira vágyom egy olyan társra, aki egy kicsit olyan, mint én. Aki kihozza belőlem minden téren a nőt! Aki táplálja a lelkem és a testem is. Akire ha ránézek, már tudja, mit szeretnék! Hihetetlenül tudok szeretni, gondoskodni és adni. Veszélyes is vagyok, mert függőséget okozok érzelmileg. Annyira tudom, mire van szüksége a páromnak, hogy egész életében fogalom maradjak. Ösztönösen érzem, hogyan szeressek. Annyira vágyok egy olyan társra, aki kihozza belőlem a nőstény ördögöt. Aki értékeli és szereti mindenem, aki kíváncsi arra mit és hogyan szeretek. Aki nem csak egy pózt ismer, és benne van a legextrémebb helyzetekben is. Én érzelmek nélkül nem működök! Pontosan ezért is vagyok veszélyes. Minden porcikám megváltozik, a szemeim életre kelnek, a tekintetem vonzó lesz és izgató. A kisugárzásom megnő, vonzok mindent és mindenkit. Minden mozdulatom és érintésem csábító lesz. Ezek a jelek, amik arra utalnak, hogy nyert ügye van nálam valakinek. Az a típus vagyok, aki nagyon nagy érzelmekre képes, de ritkán esik szerelembe. Talán ezért is telt el ennyi évem így. Most már eljutottam arra a szintre, hogy be kell látnom, sajnos a kapcsolatom nem lesz jobb. Sokat sírtam, könyörögtem, de nem volt hatása. Ideig-óráig talán összeszedi magát a párom és megszán a testével. De az már régen gáz, hogy egy nő hozza ezeket a dolgokat szóba. Nem mondom azt, hogy én vagyok a világon a legjobb nő az ágyban és azon kívül is, de azt gondolom, annyira rossz sem lehetek, hogy itt tartsunk. Húzhatom, halaszthatom de már így is sok sok éven keresztül hittem, hogy rendben lesz minden.Vicces, hogy szerinte tényleg minden jó így! Ő boldog és nem érti nekem miért baj az, ha csak a boltig megyünk kettesben kimozdulás képen, ha nem szeretkezünk hónapokig, vagy ha nélküle járom a világot. Betegesen félek a házasságtól, biztos, hogy ennek is köze van ahhoz, hogy tudom, előbb-utóbb ki kell szállnom a megszokott biztonságos de számomra boldogtalan kapcsolatomból. Jobbat érdemel a párom is annál, hogy megcsalják. Nem jellemző rám a hűtlenség, de most már olyan szinten szenvedek, hogy a történeteken túl a valóságban is vágyni kezdtem a szenvedély után..

Annyira vágyom arra, hogy újra ott álljak majd az ominózus wellness szálloda erkélyén azzal, aki a másik felem lesz majd a jövőben. Szeretném érezni az illatát, a testének körvonalát, a bőrének tapintását. Ahogy félszegen, mint két szűz kis kamasz szinte reszketve fedezzük fel egymást. Elveszni a tekintetében, ahogy ragyogó szemmel bámuljuk egymást. Érezni, ahogy kiráz a hideg, amikor elcsattan az első csók. Ahogy a boldogság és az izgalom végigszalad a testemen és beleremeg mindenem. Elveszteni az agyam, ahogy a növekvő vágy egyre jobban és elemi erővel tör elő bennünk. A félszeg szűzies kamaszokból egyszerre vad és szenvedélyes gátlástalan szeretőkké válni. Akarom az izgalmat és a hatalmat a vágyai felett. Ahogy együtt védtelenül állunk egy erkélyen, bárki számára láthatóan.

Szeretném érezni az adrenalint ahogy, felszabadul bennünk, amikor ösztönösen leguggolok, hogy oly sok idő után végre azt csináljam, amit szeretek!

Szeretném érezni, a félelmet az izgalmat és a ösztönös állatiasságot amikor először a kezembe fogom a szerszámát. El akarom veszíteni az agyamat, hogy ne gondolkozzak, csak azt tegyem, amit az érzéseim diktálnak. Úgy akarom szeretni és kényeztetni a számban lévő csodás farkat, mint még soha. Szeretni, ízlelni, csodálni, minden érzésemet, vágyamat a nyelvemmel közvetíteni. Miközben érzem a teste jelzését. Mohónak lenni és gyengédnek. Szeretném hallani a szopás semmihez sem hasonlítható jellegzetes hangját, amit végigkísér az élvezet hangja. Szeretném érezni, ahogy, megremeg, a lába miközben megízleli a mélytorok technika legszebb részét. Szeretném újra átélni, hogy átadhatok mindent, ami bennem van a számon keresztül. Szeretnék újra valakit olyan boldoggá tenni, hogy soha ne felejtse el.

Tudom, hogy ami bennem van az sokkal több annál, hogy most már évek óta így keljen élnem.

Szeretném érezni, hogy valaki szinte állat módjára támaszt neki az erkélynek és hátulról, mint egy tigris vadul kefél meg. Nem akarok gondolkozni, csak azt tenni, amit az ösztöneim diktálnak. Szeretnék meghalni és egyszerre újjászületni miközben a csodálatos Dunakanyart nézem. Visszafojtottan nyögni és zilálni, minden egyes mozdulatnál. Érezni a kezét a derekamon miközben szinte szétfeszít és felgyújt bennem belül mindent. Hallani az élvezet csodás hangját és a beteljesülését amikor szinte elájulunk a feltörő energiától. Amikor érzed, ahogy az eufória átjárja mindened, ahogy remegünk, mint a nyárfalevél. Csak szorítani az erkély rideg és lekopott deszkáját. Csak ráhajtani a fejemet, hogy végre levegőt kapjak újra. Nem foglalkozni semmivel sem, csak arra gondolni, hogy boldogok vagyunk. Átölelni mintha a világot tartanám a kezeim között, újra meghalni a tekintetében, hiszen ő azt látja, aki vagyok! Látja a nőt és a lelkemet!